• Címlap
  • Vendégkönyv
  • Régebbi írások
Ébredés Hajnala

Bejelentkezés






Elfelejtetted bejelentkezési nevedet?
Még nincs fiókod? Regisztrálok

Bejelentkezve:

  • TemTam

Postaláda

Be kell jelentkezni!

Akiket szívesen ajánlunk:

  • Az oldalak és vélemények

Mostanában népszerű:

  • Osho-A halál: hazatérés
  • gondolatok - feláldozom magam érted mint jézus, ugye máris jobban érzed magad magad tőle? XD
  • A négy elem egyesülése a SZER-elemben
  • érzések
  • A Képzelt ellenség

Statisztika

   Összes tag : 178
   Utolsó regisztráció : czanky
   Tagok online : 1
   Ma : 0 új felhasználó
   A héten : 1 új felhasználó
   A hónapban : 0 új felhasználó

tudod egyáltalán mit érzel? PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 6
ElégtelenKitűnő 
Írta: hare krisna   
2010. június 12. szombat, 10:09

 az elfogadás kulcsa...

az emberek sokszor összetévesztik az elfogadást a lenyeléssel.
pedig a kettő irtózatosan messze áll egymástól, és ha a harmónia keresés a cél akkor semmiképpen sem megoldás lenyelni valamit.
a lenyelés minden esetben hosszútávon már betegségekhez vezet, és pokollá teszi alapból is az életünket.


az élet sokszor olyan helyzeteket hoz, amikor nem tudjuk hogy mégis mit vár tőlünk a sors?
felháborító dolgok történnek amik mellett egyszerűen nem tudunk elmenni.
de ha kinyitom a számat és kimondom amit gondolok, abból biztosan háború lesz, ezért inkább igyekszik az ember lenyelni.
ez pedig nem megoldás.
az is pontosan tudja, aki e között a két véglet között őrlődik.

pedig a probléma a megoldással csupán egy szokás ami rosszul rögződött be.
nem azt kell kimondani amit gondolsz hanem azt amit érzel.
amikor gondolataidat mondod el, akkor sokszor játszma kerekedik belőle, az olyan embereknél szinte egyenes út, akik nem hallgatnak a szívükre, illetve nem tudják azt hogyan kell.

nos, ez egy fontos lépcsőfoka a tanulásunknak: meg kell tanulni kimondani azt, amit érzel.
ha felteszed magadnak a kérdést hogy most tul.képpen mit is érzek?
lehet hogy még válaszolni sem tudsz rá hirtelen, olyan rég el van már nyomva az a területed.
gondolod: évtizedeken keresztül kutyát sem érdekelt hogy mit érzel.

pedig ez az egyetlen közös nyelv.
az emberek körülöttünk nem biztos hogy olyan marha tudatosak - nem tudják mit éreznek.
csak nyomatják a kis értékrendszer táblázatot, amit tapasztalatból válogattak össze, de ennek a játszma háborúnak csak azzal van vége ha valaki végre színrelép a pajzs mögül.
mond el hogy mit érzel?
és vége a vitának.
mond el hogy mit érzel és megfagy a hangulat, mindenki lélegzet visszafolytva figyel rád és próbál menekülni, mert látja hogy győztél.
ha megmondod mit érzel, vége az összes játszmának, és felismered végre hogy egyáltalán mi is történik körülötted.

mindenki, aki eddig játszmázott veled, csak arra próbált meg rábírni téged hogy találd meg mit is mond a szíved. :)

 csak ennyi.
ha ezt meg tudod tenni, a többi már nem számít.
felemelkedtél a szituációból.
elfogadtad önmagadat, és elfogadtad azt is hogy bármit tehetnek veled, nem félsz senkitől sem.

 

Get Adobe Flash player

 

Hozzászólások 

 
# elborult elme 2010-06-12 13:23 Szerintem az emberek csak hiszik, hogy készek az igazságra és a valóságra, holott bőszen hangoztatja mindenki, hogy neki csak erre van szüksége! nyugodt szívvel megnyílhatsz, de falakba ütközöl mindig! falakba amit a félelmeik emeltek, a gyengeségeik amikkel nem akarnak szembesülni.
az egyetlen amit szeretnének, az egy kényelmes valóság látszata, pedig az életben elég kemények a kontrasztok sokszor, még akkor is ha ezt fáj meglátni.

http://www.youtube.com/watch?v=rNjZmT2Y-sI

http://www.youtube.com/watch?v=B1YSkVLeBNk
 
 
# hare krisna 2010-06-12 14:26 igen de a lényeg hogy TE rendben legyél.
ha te rendben vagy akkor körülötted levők pedig a fejük tetejére állhatnak, nem fognak tudni felhúzni.
nem függsz tőlük.
 
 
# elborult elme 2010-06-12 16:46 csak az képes felhúzni, aki fontos nekem, szeretem vagy féltem. ez nem függőség az én részemről
 
 
+1 # Hembra 2010-06-13 12:06 Pont annyira vonzó valaki nekem, amennyire közel enged magához. Amit az anyagi létén keresztül átenged az önvalójából. Ezért személyes a szerelem számomra. Ha nem így lenne,a szerelmem egy lenne a falevelek susogásával,a szellő símogatásával,a hajnal illatával és a vér bódulatával. A különvált lényem mgismerheti az érzések végtelenségét, minden apró részben az egészet. Folyton újraalkotom őket a magam örömére,hogy sajátos szépségükkel ragyogjanak annak, aki észreveszi.
Nekem is így ragyogtok, s ahogy ezt képes vagyok befogadni.
 
A hozzászóláslista frissítése
JComments

Ébredés Hajnala, Powered by Joomla! and designed by SiteGround web hosting

Valid XHTML and CSS.