Ébredés Hajnala

Bejelentkezés

Bejelentkezve:

elborult elme

Postaláda

Be kell jelentkezni!

Akiket szívesen ajánlunk:

Mostanában népszerű:

Statisztika

   Összes tag : 172
   Utolsó regisztráció : pity
   Tagok online : 1
   Ma : 0 új felhasználó
   A héten : 2 új felhasználó
   A hónapban : 0 új felhasználó

Ébredés Hajnala

érzések

Írta: hare krisna
2010. július 30. péntek, 11:48
érdekes ez a bolygóállás ami körülvesz minket. azt hiszem mindenkit megvisel az a sok szembesülés amit ezalatt a pár hét alatt kapott. egész éjjel nem aludtam és most reggel sem voltam álmos. eltelt a déleltőtt és végiggondoltam az életemet. most végre kitisztult a kép hogy mi is lesz a következő lépés. eddig csak úgy éreztem magam mint aki kint áll a jeges esőben és érzi ahogy a pofáját csapkodják a jégdarabok. egyszerre csodálatos, és borzongást keltő, de ennyi hét után már borzasztóan fárasztó. teljesen kimosódtam. úgy érzem teljesen kettészakadt a világ. csak állok és nézek körül, mint egy szellem. egy szellem, aki átlátszónak érzi magát, mert a bejövő hatások az emberektől átszaladnak egy pillanat alatt, érzések nélkül. úgy érzem jelen vagyok, mégsem a régi minőségben. az emberek nem veszik észre hogy jelen vagyok :) ez tetszik :) és egyszerre furcsa. látom a világot ahogy hatalmas folyóként körülöttem zavarosan hömpölyög és mégis úgy érzem tisztán a fenekére látok. tele van indulattal, haraggal, és mindenekfelett egyszerre pusztulással és élettel. az emberek felgyorsítva élik az életüket, és várva várják mikor pusztulnak már ki ebből a létformából, és mindent meg is tesznek ezért. minden próbálkozásuk meddő sóhaly, ami még mélyebbre taszítja őket a dualitás világába, még nem el nem érik a tökéletes zombi állapotát. a zombi csak dolgozik, és egész életében azért kűzd hogy neki jobb legyen, de élvezni azt nem tudja. minden élvezetét az a kapzsiság tölti el hogy még többet akar szerezni, és még több idejét eltölteni felszínes látszat dolgokra, amik amég meg nem kapja őket értelemmel töltik el az életét. végigrohan az utazásain, végigrohan mellette az élet, anélkül hogy érezte volna valaha egy fának az énekét a szélben, vagy az áradó boldogságát a napsütésben. Bővebben... Hozzászólások (5)

Az élet értelme – szájbarágó gyorstalpaló elveszett lelkeknek

Írta: Tóth Bálint
2010. július 29. csütörtök, 20:08
Mi az élet értelme? – jönnek hozzám és teszik fel a kérdést emberek, akik azt hiszik, én mindenre tudom a választ. Azonban hülye kérdésre csak hülye választ lehet adni; most mégis megpróbáljuk a lehető legértelmesebb, „legvégső” választ megtalálni erre a kérdésre. Mindannyiunknak speciális, egyéni helyünk van a világban. Mindenki pótolható, ugyanakkor senki sem pótolható. Az „élet értelmének” kutatásához először is ezen az ellentmondáson érdemes elgondolkodni, mely ellentmondásnak valójában mindkét fele igaz és értelmes, bár önmagában egyik sem teljesen igaz, csak együtt a kettő – ne is taglaljuk tovább, ezen mindenkinek magában kell gondolkodnia. Amikor valaki az „élet értelmét” keresi, általában nem kollektívan a létezés indokát vagy célját kutatja – legtöbb ember meg van győződve róla, hogy a Teljes Egész öncélúan létezik, ami félig-meddig igaz is, ebből viszont adja magát a kérdés, hogy egy öncélú egésznek a része milyen célt szolgálhat? Nos, bár egy egész valami lehet öncélú, vagy inkább túlságosan általános, meghatározhatatlan céllal bíró, annak részei mégis meghatározott, specifikus célokkal és funkciókkal lesznek ellátva, mindegyik rész más és más funkcióval. Tehát a kérdés általában így hangzana: „mi az én életem értelme”? Ehhez először is nem ártana tisztázni az „én” fogalmát. A szkandha-tanon keresztül Buddha nemcsak kifejtette, hanem gyakorlatilag be is bizonyította, hogy az én egy paradox fogalom, minden lehetséges definíciós kísérlete önellentmondáshoz fog vezetni, az „én” >szintjén< az „én” mégis létezni látszik. Javaslom egyébként, újabb gyakorlatként mindenkinek, hogy próbálja meg saját létét szabatosan definiálni. Nem fog sikerülni. Bővebben... Hozzászólás

A létezés hét síkjáról és szintjéről

Írta: hare krisna

2010. július 25. vasárnap, 16:49

találtam egy érdekes videót, amit gondoltam hogy kiteszek ide.

tulajdonképpen azért tetszett nagyon, mert most már megértettem hogy hogyan születnek ennyire különböző csakratipusú emberek, hogy lehet most a citromsárgák korszaka - mert minden a pénz körül forog az átlag szerint.

erre nem is gondoltam hogy különböző asztrálsíkokból születnek le, ez nekem teljesen sötét terület volt amiről itt a videóban most szó van.

fogadjátok szeretettel - vagy amivel akarjátok :D - Szemrád Nándor előadását.

és őszintén örülök hogy nem egy idióta túlképzett felfuvalkodott citromsárga próbál megint 85 beavatás és tanfolyam után okoskodni egy olyan területről ami nem az ő asztala.

ez a faszi tényleg tud valamit.

Bővebben... Hozzászólás

Három egyszerű lépés

Írta: Kupai Eszter
2010. július 27. kedd, 08:40
Egyszerű központosító gyakorlat a biztonságos belső kommunikáció megteremtéséért Íme egy nagyon hatékony és könnyen alkalmazható gyakorlat, amelynek segítségével bármikor kapcsolatba léphetünk saját magunkkal és átélhetjük a belső nyugalom állapotát. A gyakorlat eredetijét Sri Ram Kaa és Kira Raa 2007-ben megjelent Atlantean Revalations című könyvében olvastam. A megkülönböztető képességről, illetve a megkülönböztetés fontosságáról szóló fejezetben Zadkiel a telefonhívások metaforáját használja. A tanítás alapjául szolgáló példa az, hogy csörög a telefonod, Te felkapod, s kiderül, ez egy téves hívás. Nem Neked szólt, Te mégis meg voltál győződve arról, hogy igen, s már gondolatban formáltad is a válaszodat! Hétköznapi, mégis elég vicces helyzet a téves hívás esete, hiszen tényleg azt gondoljuk, ha a mi telefonunk csörög, akkor csakis minket kereshetnek. Bővebben... Hozzászólások (1)

Az önbecsülés és annak fontossága

Írta: Bif
2010. július 23. péntek, 20:56
Brian Tracy aki több mint 30.000 órát töltött az egyéni és társadalmi siker tanulmányozásával, egyszer azt mondta: "Az siker legmélyebb titka tehát a következő: Gondoskodjunk az önbecsülés állandó növeléséről, gerjesztéséről. Cselekedjünk folyton olyasmit, önmagunknak, önmagunkért az életünkért, amitől tetszünk magunknak, amitől elfogadjuk és tiszteljük önmagunkat. Mondjuk tehát újra és újra: Én szeretem magam, én szeretem magam, én szeretem magam.". Ha nem halottatok volna még Brian Tracy-ről akkor itt többet megtudhattok róla. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni miért olyan fontos az önbecsülés, és hogyan növelhetjük. A XX. század legnagyobb áttörése, hogy megértsük az ember szellemi teljesítményét az énkép felfedezése volt. Bármi amit valaha elhittünk önmagunkról vagy a világról az az énképünk részévé vált. Az énkép életünk folyamán szerzett összes tapasztalataink eredménye. Néhány kutató szerint az énkép már a születés előtt kezd kialakulni, de ha egyszer már kialakult beállítja, meghatározza, megjósolja hatékonyságunk és teljesítményünk szintjét életünk minden területén. Négy-hat éves korban alakul ki az énkép, ettől kezdve ez az énkép határozza meg szavainkat, tetteinket, rekacióinkat és mindent. Ez azt jelenti hogy minden javulás az életünkben az énképünk megváltoztatásával történhet csak. Az énkép, nem más mint egy belső szerepmodell, ami belülről meghatározza szavainkat, tetteinket. Az életünket nem mi irányítjuk közvetlenül. Ahogy Buddha is mondta, csupán múltbéli gondolataink eredményei vagyunk. Az agyunk olyan egy biocomputer, gépiesen végrehatja az utasításokat. Ne feledjétek hogy csak a gondolatainkat tudjuk irányítani, semmi mást. A külvilágodat nem tudod, csak a jelenlegi énképed korlátai között. Az énkép tehát a belső hitnek az a halmaza ami meghatároz mindent ami velünk történik. Hogyan öltözködünk, főzünk, barátkozunk stb. mindent még a jövedelmünket is az énképünk határozza meg. És végül az összénképet az határozza meg milyen az átlaga a fontosnak tartott területek énképeinek. Bővebben... Hozzászólás

Valid XHTML and CSS.